Egyházközségi közlemények - 2009/5

November végén Egyházunk Krisztus király ünnepével zárja a liturgikus évet. Sokak számára, akik csak a szilveszteri pezsgő enyhe bódulatában tudnak évet váltani, szokatlan a helyzet: a templomi szertartás szövegei ezt követően új egyházi évről szólnak. Manapság már nem ritka dolog a világi vezetők újra-választása a szokásos négy éves mandátum után úgy a nyugati, mint keleti országokban. A demokrácia lehetőségei meglehetősen szűkösek, a választópolgárok így vagy újat próbálnak, vagy marad a régi. Mert nincs jobb. Hogy egy ilyen rövid időszak után csak a kortes beszédek dicsérjék a(z) (új- ra)megválasztandót, nekünk, akik már néhány név tündöklését és bukását megértük, természetes. Újszülöttek pedig vannak - ha lényegesen kevesebben is -, számukra pedig minden vicc új.
Bizonyára, hogyha néhány évszázaddal később történik mindaz, amit az Újszövetség könyvei történetileg leírnak, nem Krisztus Királyt, hanem Krisztus elnököt vagy polgármestert, vagy vezért ünnepelnénk? Pár évvel ezelőtt a magyaror- szági liberális párt még attól sem riadt vissza, hogy megváltoztassa a Miatyánk szövegét és a „Jöjjön el az én orszá- gom“ c. mottóval embereket halásszon a zavarosban. Az eredmény ismerős...
Régen a királyság lényegi elemének tartották, hogy "Isten kegyelméből...". Noha nem felezgették a szavazatokat, hogy kijöhessen az 50 % +1, mégis, sok tekintetben mintha elkötelezettebbek lettek volna királyaink, akiknek igencsak külön- bözők voltak képességeik... Az emberek bizonyos korokban választhattak és ma is csak egy pontig szabad ez a választás, hogy kit ismernek el királyuknak, kinek a vezetését tudják helyeselni, mint saját választást. A keresztény hit is meghagyja a szabad választás lehetőségét, csak ez a döntés az érvényes élettér helyét teszi át máshova. Annak a Királynak az országa, akit ezen az általában hűvös vasárnapon ünneplünk, nem világi ország.
Lényeges kérdés tevődik itt fel tehát nekünk, hogy van-e másik országunk, mert ebben a világban (egyre inkább úgy tűnik) nem Ő a király. Hit kérdése: személyesen elhisszük-e Neki, hogy van egy másik ország (amiről Zorán is énekel), vagy csak az evilági élettérre építünk? Jézus határozottan kijelentette Pilátusnak: „Az én országom nem ebből a világból való“ (Jn 18,36) és „az Isten Országa közöttetek van“ (Lk 17,21)
Tudatosítsuk tehát magunkban, hogy ez a másik Ország már bennünk is van, elkezdődött! Van folytatása ennek a világnak, vagy másik királyt választunk? Nem egy napra, nem egy
választási periódusra, hanem a végtelenségre. Nehéz a minden tettünkben és gondola- tunkban megújítandó választás és az állampolgárságot bizonyítandó lehetőség. De ez a világ legdemokratikusabb választása. Hiszen ott minden szavazat 100%. Nekem, neked, mindenkinek egyénileg a szabad akarat, a szabad döntés jogán. Ő, aki sokaknak a királya, nem erőszakoskodik, csupán megkérdi az egyházi év utolsó vasárnapján: tényleg király-e Ő benned vagy más ül a trónon? Ez a mandátum már meghosszabbíttatott. De minden választási periódus egyszer lezárul.
Krisztus az Egyetemes bíró Király. Történelmünk azzal teljesedik majd ki, hogy Ő eljön dicsőségében, összes angyalainak kíséretében: minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig szétválasztja és megítéli őket. Ez a tanítás mindenkinek szól, hívőknek és nem hí- vőknek egyaránt: egyetemes tanítás tehát az egyetemes ítéletről. Amilyen mértékben nyi- tottak voltunk a tevékeny jóságra az éhezők, a szomjazók, az idegenek, a ruhátlanok, a betegek, a bebörtönzöttek irányában, olyan mértékben teljesítettük Teremtőnk és Atyánk
ránk vonatkozó szándékát, vagyis az egyetemes szeretet megvalósítását. Minden és mindenki Krisztusé. Ebben az egyetemes királyi hatalomban és gondviselésben az a leglényegesebb – a legszebb és egyben a legdrámaibb –, hogy minden ember az ő testvére: az, akit szeretünk, és segítünk; az, akit elhanyagolunk és megvetünk; én, akit majd jobbjára állít, és visz magával Atyja uralmába; én, aki kerülhetek a baljára is, ahonnan visszafordíthatatlan az út. Ettől óvjon meg minket a Mindenható!
Üdvözlettel: József atya