Egyházközségi közlemények - 2009/6

Bertold Brechttõl jutott eszembe a minap egy történet. Az a címe: „A barátságos”. A történet emberekrõl szól, akik egy új várost akartak építeni. Rövid idõre, ahogy nekikezdtek, gombamód bújtak elõ a földbõl a szebbnél szebb házak. Az új város arculata hamarosan kezdett alakot ölteni. Mindegyik városlakó arra törekedett, hogy az övé legyen a legszebb és legkényelmesebb ház. A vá- ros pedig csak épült és szépült.
Amikor készen volt, mindenki a központba sietett, hogy onnan elinduljon háztûznézõbe. Min- denki bemutathatta a házát, hogy milyen nagy, milyen szép, milyen mûvészi értékekkel van teli.
Amikor „õrá” került a sor, akit „a barátságosnak” neveztek, elõlépett ugyan, de az üres telken kívül semmit sem tudott felmutatni. Azaz valamit mégis magasba emelt: egy ajtórámát. Többre nem futotta neki...
Atöbbségmár-márkuncogniéscsúfolódnikezdett,amikorelõlépettegyjavakorabeliférfi ésígyszólt:„Szerintemezazemberaverseny gyõztese. Mert bár nincsen kész a háza, mindegyikünknek segített valamiben, hogy elkészüljünk. Nekem például az alapot segített megásni. Neked ott – mutatott rá egy másikra, aki hozzá közel állt – a tetõzetet segített feltenni, mert egyedül nem boldogultál vele. Neked pedig az ablakot segített betenni, mert nem volt megfelelõ szerszámod hozzá. Neked, ott, pedig a kályhát építette be, mert nem értettél hozzá. Láttam, hogy minden építõtelepen ott volt és segített. Nem csoda, hogy nem készült el idejében a saját házával, és nem futotta neki egy ajtókeretnél többre. Õ legyen versenyünk királya!” Erre mindenki lelkesen tapsolni kezdett és „a barátságost” kiáltották ki gyõztesnek...
Napjainkban ha földi uralkodókról: életükrõl és kalandjaikról, jótékonysági báljaikról és botrányaikról, házasságaikról és válásaikról olvasok, gyakran az jut eszembe: ezek az emberek nem ennek a világnak a részei! Ehhez a világhoz alig van közük. Nemcsak azért, mert „a felsõ tízezerhez” tartoznak, hanem azért is, mert életmódjuk keveset ad hozzá a mienkhez és csakis a pletykalapoknak szolgáltat csemegét... Néha igazán csak sajnálni tudom õket! És persze imádkozni értük.
Manapság, amikor mindenki a saját „házának”, „boldogságának” és „személyiségének” az építésével van elfoglalva, olyan emberekre vanszükség,mint„abarátságos”. Akimásokkalistörõdik.Akinemcsakmagánaképítlakást,házat,kacsalábonforgópalotát,hanem embertársainak is segít az „építésben”. Mint példaképe: Jézus Krisztus! Õ is megnyerhette volna azt a versenyt, hisz otthagyta a mennyet és a földre szállt, levetette isteni öltözékét és emberi testünkben vett lakást és nem a maga házát, lakását építette, hanem embertársaiét. Sõt „örök lakást készített nekünk a mennyben!” Az Õ példáját követi hitelesen Csaba testvér, akit rövidesen körünkben köszönthetünk.
Még egy kis idõ, és újra életünk bölcsõjében ringathatjuk a nagy ÕT, aki a mi bölcsõnket is ringatta. Újra törékeny bizalmunkra bízza az Õ erejét, meg-megtorpanó keresésünkre azt, hogy Õ már megtalált, be-bezáruló nyitottságunkra bízza állandó jövetelét, és életünk alakítására a világ alakulását. Tulajdonába jön, hogy megtanítson, mit jelentenek tulajdonosi szavaink, amikor azt mondjuk, hogy „az én testem”, „enyém”, „akarom”, „kell”, „szeretném”, „nekem” stb. Kicsi és kevés az Õ jövetele, csupán kezdet, csecsemõlét, tömjénnel és mirhával megkenve: az isteni eredet, odatartozás tömjénjével és az emberi halandóság balzsamával. Ebben a kevésben viszont a beteljesülés kezdõdik el, életen és halálon keresztül. Maga Isten jön!
Így nézve a dolgokat, az ádventi idõszak egy szép városépítéshez is hasonlítható. Ebben az idõben nem földi lakásainkra összpontosítunk, hanem lelkünk lakását csinosítjuk és díszítgetjük. Ugyanakkor fõleg Õrá, a „Nagy Építészre” és a „Nagy Barátságosra” gondolunk, Aki egyikünknek az „alapot” segített kiásni, másikunknak az „ablakot” tette be, harmadikunknak „tetõt” rakott feje fölé, negyedikünknek egy „kályhát” állított be... Mi sem lenne szebb annál, ha mi is így tennénk embertársainkkal...
Sok sikert és türelmet Mindannyiunknak az ilyen építkezéshez, áldott adventi készületet és boldog karácsonyi ünnepeket kíván: József atya